(1857, Máramarossziget - 1918, Técsõ)

Önarckép 1916 Olaj, vászon, 105,5 x 78,5 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Hollósy Önarcképe a magyar mûvészportré-festészet egyik legmegrázóbb mûve, egy sokat próbált, sokat csalódott, de mégis mindig bizakodó festõ önvizsgálata. Nagyvonalú egyszerûséggel, lazán felvitt színekkel és formákkal, környezetével összeforrva ábrázolja magát. A végõs számvetéshez közeledõ, megbékélt ember eljutott a nagy összegezéshez és most öntudatosan, bátran áll a nézõ elé, hogy megmutassa, mire jutott mûvészetével. A naturalisztikus részletezéstõl éppúgy távol van már, mint a napfény-fürösztötte vagy por-kavarta felszín villódzásától: festményén a realista mûvészek lényeget láttató, a dolgok mélyét vizsgáló attitûdje uralkodik.

HOLLÓSY, Simon (1857, Máramarossziget - 1918, Técsõ)

Self-portrait 1916 Oil on canvas, 105,5 x 78,5 cm Hungarian National Gallery, Budapest

Hollósy's "Self-Portrait" is one of the most upsetting pictures of Hungarian painting. The artist, who experienced a lot of disappointments and who is still optimistic, is examining himself. He portrays himself with great simplicity, with colours and forms vaguely defined, as an integrated part of his surroundings. A man approaching his final day, who has reconciled with his fate is looking into the eyes of the spectator to show what has become of his art. He is miles away from naturalistic details such as the glitters of surfaces bathing in the sunshine or dust stirred up do not belong to his art: his portrait is the manifestation of realism.

Type: self-portrait Time-line: 1876-1900